Mint ahogy az augusztusi hulló csillagok fényessé tesznek egy-egy éjszakát, ennek a hónapnak egy-egy emlékezõ napja is úgy ragyogja be fényével történelmünk, mindennapunk egét. A legfényesebb napunk, az államalapító Szent István királyunk napja. Augusztus 20-án kalandozzunk el Szalay László gondolataival, nem történelmi leckét venni, hanem magyar keresztény öntudatban erõsödni:
„Nagyon bölcsen, igen jól tudta István király, hogy népét a pusztulástól csak úgy õrizheti meg, ha a nyugati szokásokat és a keresztény vallást az országban meggyökerezteti. Ezért nagy buzgalommal folytatta atyja, Géza fejedelem munkáját és mint jó pásztor, erõs kézzel térítette népét a helyes útra. Amikor a nyugati országok papjai és szerzetesei meghallották, hogy István az egész népet megtéríti, nagyon megörültek. Mindjárt felkerekedtek, és jöttek, özönlöttek mindenfelõl, hogy a pogány magyarokat helyes útra tereljék, tévelygõ lelküket Krisztusnak megnyerjék. A nyugati papok és szerzetesek éjt nappallá téve fáradoztak, és a sok fáradozást siker koronázta: a magyar nép keresztény hitre tért. Örömmel látta ezt István király, és azt gondolta, hogy munkájára a pápa úr áldását kéri. Hívatta ez okáért Asztrik apátot, és azt mondta neki: – Atyám, itt az ideje, hogy a munkánkra a pápa úr áldását kérjük. De nemcsak pápai áldás, korona is kell a magyar királyoknak, hogy éppen úgy megkoronázzák õket, mint a többi keresztény fejedelmeket. Menj hát Rómába, atyám, és kérj áldást meg koronát a pápa úrtól. – Úgy legyen, ahogy kívánod – mondta az apát, s mindjárt elindult Rómába, hogy a pápa úrtól áldást és koronát kérjen. De akárhogy sietett, megelõzte az apátot a lengyel fejedelem követe: az is koronát kért a maga uralkodójának, a lengyel fejedelemnek. Már el is készült a korona a lengyel fejedelem számára, II. Szilveszter pápa éppen el akarta küldeni, amikor egy éjjel csodálatos álmot látott. Álmában az Úr angyala jelent meg elõtte, és így szólt hozzá: – Holnap egy ismeretlen nép követei érkeznek hozzád, akik fejedelmük számára koronát kérnek. Add nekik a kész koronát, mert õket illeti! Másnap a pápa úr elõtt megjelent Asztrik apát, és István király nevében áldást és koronát kért. A pápának eszébe jutottak az angyal szavai, és meghajolt Isten akarata elõtt. Azt mondta Asztrik apátnak: – Én apostoli vagyok, István fejedelem pedig apostol. Ezekkel a szavakkal átadta a szent koronát az apátnak. Milyen szép ajándékot küldött a pápa úr az elsõ királynak! A magyar korona csillog-villog az aranytól, középen a Megváltó képét, körben pedig az apostolokat mutatja. A Megváltó feje fölött a nap, a hold és a csillagok fénye ragyog, mellette két élõfa áll. A szép fényes koronával az elsõ királyt ünnepélyesen megkoronázták, aztán a koronázási jelvényeket Székesfehérváron ünnepélyesen elzárták. De azért gyakran elõvették, mert a sátoros ünnepeken újra meg újra a király fejére tették a koronát. A magyar korona maga az egész ország, hazánk földjének minden gazdagsága és népének egész boldogsága.”
Nem olyan régen, Berettyóújfaluban fültanúi lehettünk egy trianoni megemlékezésen feleségemmel együtt, ahol mi is szerepeltünk, a híres csángómagyar énekes testvérünk, a Romániához tartozó Moldva, Pusztina csángó falubeli Nyisztor Ilona csodálatos énekének, amit – hála Istennek! – mind gyakrabban lehet hallani idehaza is. Augusztusi kalandozásunk méltó befejezése lehet ez az ének:
„Óh, Szent István, dicsértessél,
Menny és fõdön tiszteltessél
De fõképpen nálunk ma,
Mint hazánk fõ oszlopa,
refr.: Kérünk, mint apostolunkat,
És az elsõ királyunkat,
Szent István, nézz mennybõl le
A szép magyar népedre.
Még a gyenge gyermekségbe,
Csuda vala a szentségbe,
Példájára népeknek,
Örömire mennyeknek,
refr.: Kérünk, mint apostolunkat
És az elsõ királyunkat,
Szent István, nézz mennybõl le
A szép magyar népedre.
Sok sánta vette járását,
Sok vak nyerte is látását,
Némák kezdtek szólani,
Siketek is hallani,
refr.: Kérünk, mint apostolunkat,
És az elsõ királyunkat,
Szent István, nézz mennybõl le
A szép magyar népedre.
Ámen.”
Augusztus fénye 27-e is, amikor templomunkban, Füzesgyarmaton, kiosztjuk a „ZS. NAGY LAJOS HUNOR EMLÉKALAPÍTVÁNY” díjait. Nem olyan régen, a júniusi hittanos évzárón 11 gyermekünket jutalmaztuk meg a megérdemelt ajándékkal. Most mintegy 30 középiskolást, fõiskolást és egyetemi hallgatót jutalmazunk meg az Alapítvány kamataiból és az alapító családfõ támogatásából. Emlékezni kell arra a fényre, amelyik soha nem huny ki a Szerettei egérõl. És milyen isteni adomány, hogy a jövõ reménységei is tanulásukkal, pályájuk egyengetésével éltetik ezt a fényt és a díjkiosztó után virágainkkal tisztelgünk a temetõben a 13 éve elment fiatal szív emlékénél. Augusztusi fények, Isten ragyogtassa be életünket veletek!
Balázsi László
(Füzesgyarmat)