/ Wass Albert bizonyságtétele mai aggodalommal /
1571-ben történt „egy balzsamos illatú áprilisi napon”- írja Wass Albert. Pósa Ambrus, Torda város főbírája átvette a pergament Báthori István fejedelemtől, amelyen aláírásával megerősítette a bevett vallások egyenjogúságának törvényét. 1599 késő novemberében Rudolf császár vallon zsoldosai két ló közé kötve megölték Pósa Ambrust. Ez volt a büntetése annak, aki Ró-ma és Bécs ellen támadt. A gyilkosai nem tudták, hogy Pósa Ambrus abban az évben, amikor Báthori törvényerőre emelte a vallásszabadságot, megbízott egy kőművest, „hogy tanúkövet faragjon az eseményről, s helyezze háza kapuja fölé. Emlékeztetőül szolgáljon a tisztességnek, amivel a Pósa családot az Isten megajándékozta, hogy tanúi lehettek egy ilyen fontos eseménynek, s emlékeztesse gyermekeit, unokáit és minden ivadékát a felelősségre…”A tömör gránitba ezt vésték: „A TEREMTÉS, A JÖVŐ FÖLÖTTI DÖNTÉS ÉS AZ EMBER LELKIISMERETE FÖLÖTTI URALOM JOGA EGYEDÜL AZ ISTENÉ.”
Pósa két unokája ott küzdött Bocskai István seregében, később Bethlen Gábor mellett részt vettek a harmincéves háborúban, „más országokban harcolva a vallásszabadságért.” 1690-ben Leopold császár meghódította és feldúlta Erdélyt. Torda fele is porig égett a Pósa-házzal együtt. 1695-ben Pósa dédunokája újjáépítette a házat és a tanúkő visszakerült a helyére.
A Rákóczi szabadságharcának bukása is megtorlást hozott. A Habsburg-ügynökök felbujtották a környékbeli románságot, hogy jutalomért gyilkoljanak, fosztogassanak. A Pósa-birtok a román egyházé lett, a Pósa-ház meg a paplakjuk. 1730-ban a román püspök Inocentiu Micu Klein felfigyelt a furcsa feliratra. Megparancsolta, hogy vegyék le és pusztítsák el, mert magyarul írták. A történet szerint a levételkor felhőszakadás volt és a munkát el kellett halasztani másnapra. De az éjszaka leple alatt a tanúkő eltűnt. A püspök elrendelte vizsgálat nem hozott eredményt. A babonás román parasztok egy szellemet láttak, aki vállára vette a nehéz követ és elvitte. Aztán mondává szövődtek az események…
1876-ban ( egy újabb sikertelen forradalom után ) a tordai gimnázium tanulóit tanáruk tanulmányi kirándulásra vitte. A „régi szőlők” dűlőben egy beomlott pincét talált az egyik diák. A korhadt hordók és rozsdás szerszámok mellett egy kőlapra bukkantak, ezzel a felirattal. „ A TEREMTÉS, A JÖVŐ FÖLÖTTI DÖNTÉS ÉS AZ EMBER LELKIISMERETE FÖLÖTTI URALOM JOGA EGYEDÜL ISTENÉ.” Pósa Ambrus kövét levitték a gimnáziumba, s később elhelyezték a város kis múzeumának bejárata fölött. Az első világégés után Erdély a Román Királyság tartományává vált. Az ezt követő zűrzavaros időkben nem figyelt fel senki erre a kőre. Wass Albert elmondja, hogy a kolozsvári református gimnázium tanulójaként ő is látta, amikor tanulmányi kiránduláson voltak szakkörükkel. Az állását, a román tanfelügyelőtől féltő tanára pár szóban elmagyarázta, „mit jelent a felirat, és ezzel vége is volt.” „Aztán a második világháború után a …nacionalista-kommunista kormány úgy döntött, hogy a magyar kultúra és a magyar múlt sérti a román nacionalizmust. Torda kicsiny múzeuma ugyanarra a sorsra jutott, mint minden más magyar múzeum, könyvtár és levéltár. Mindent teherautóra raktak, elvittek és a folyóba ömlesztettek. Az épületről kimondták, hogy nem biztonságos, és lerombolták. Hogy mi történt a vallásszabadság régi tanúkövével, senki nem tudja.” Wass Albert írói képzelete újra előhívja az éjszakai kísértetet. Éjfélkor kelt ki a temetőből, vállára kapta a nehéz örökséget és eltűnt vele az éjszakában. A román hivatalnokok babonás öregek bolond beszédének tartják az egészet, „mert miért érdekelne egy kísértetet valami ostoba felirat. A lelkiismeret szabadsága, úgy tűnik, örökre odavan.”- fejezi be írását, az erdélyi világörökséget féltő Wass Albert. Történelmi tények ( ezek talán nem is fontosak ez esetben! ) váltakozása megragadó fantáziaképekkel elgondolkoztathatnak napjainkban is, amikor közelről sincsenek rendjén a dolgok sem társadalmi, sem szociális, sem politikai, sőt vallási-lelkiismereti téren sem.
Wass Albert a kezdő soraiban elmondja, hogy annak hallatán született meg ez az eszméltető írása, hogy 1983-ban Ceausescuék megtiltották „írógép birtoklását vagy használatát olyan állampolgárok számára, akik veszélyt jelentenek a közrend vagy állambiztonság ellen.” Én magam is értem azokat a szörnyű időket, álmodni sem lehetett nekünk írógépről, még ha lehetőségünk lett volna is beszerezni. „Az állampolgári és emberi jogok eme sárba tiprása – írja Wass Albert – pont azon a földön, ahol a lelkiismeret szabadságát először emelték törvényerőre a világon, különösen időszerűvé teszi a…történetet.” Az Erdélyi Református Egyház egykori legfiatalabb főgondnoka történetnek nevezi írását. Sok mindennek hiteles tanúja volt otthon és idegenben egyaránt, szavai, üzenete eligazodást, bátorítást adhatnak mai világunkban is. Naponta, ha nem percenként forognak veszélyben olyan dolgaink, amelyek fölötti uralom joga egyedül Istené. A tanúkő, de inkább feliratának hányattatása, bujdosása vezet el az „írógép”-ügyeken át a kirekesztettségig, szándékaink félremagyarázásáig, az ismeretlenségbe taszításig, a mellőzésig mind közösségi, mind pedig egyéni életünkben, minden téren.
( B.L.: Olvasmányélményeim )
2006.11.30.