Az égiek is velünk voltak azon a júliusvégi vasárnapon, az alföldi búcsún. Előző éjszaka kiadós eső áztatta meg a földet és frissítette fel a levegőt. Már az első harangszó előtt érkeztek vendégek, alkalmuk volt megtekinteni a megszépült templomot és környékét, a cinteremben és az emlékezőhelyen felállított nemzeti lobogót, egyházközségi és erdélyi zászlót.
Virágzuhatag ölelte át a három kőemléket és két kopjafát. A templombelső is leírhatatlan szépségben fürdött. Keblusek Béla virágkertész a hófehér falakra, padokra, úrasztalára és a felavatandó emléktáblák köré ízléses csokrokat készített. A Családom a megelőző napokat azon dolgozott, hogy tisztaság is legyen a javítás után. A törmelék nagyját eltakarították a levonuló munkások, de a többi nekünk jutott. Amikor feleségemmel 5-6 méter magasságban takarítottuk az ablakokat, eszembe jutott, hogy milyen nehéz lesz megőrizni egy Bartók-életművet és szellemiséget, amikor szinte senki sem vesz kezébe seprűt és rongyot rendbe tenni, tisztán tartani egy kis mennyországnyi templomot. Mert nem elég csak ünnepelni, hiszen jóval több a munkás hétköznap mint az ünnep.
Második harangszóra megtelt az istenháza. Első gondolatunk az lehetett, hogy köszönetünket, hálánkat fejezzük ki az egyházvezetésnek, az önkormányzatnak és támogató híveinknek a megszépült hajlékért, a megújult ablakokért.
Csodálatos bevonulással kezdődött az ünneplés. A Nemzetközi Szent György Lovagrendből hat lovagtársam vitte a zászlókat, utánuk az egyházi és világi méltóságok, vendégek következ-tek. A népviseletben megjelent bélmegyeri vendégek, a szeghalmi és vésztői énekesek az országos hírű 100 tagú Sárréti Népdalkör tagjai közül gyönyörűvé tették a gyülekezet egészét.
A „Mint a szép híves patakra…” kezdetű zsoltár szárnyalása után Léta Sándor, budapesti lelkész, szerkesztő bibliai üzenetét hallgathattuk. Csordás Gergő hittanos bátor, határozott vallástételét figyelemmel hallgattuk. Megható volt az első úrvacsoravétele és az azt követő fogadalomtétele, amikor az egyik lovagtestvérünk által tartott egyházközségi zászló szegélyét fogva, szívre tett kézzel mondta el: Unitárius vallásomhoz, halálomig hű maradok… Az anyakönyv aláírása után egyházi áldásban részesítettem, felkötötte a zászlóra az emlékszalagot. Elekes Botond főgondnok üdvözlő szavak kísértében átadta az Egyház ajándékát, egy Bibliát, majd Barta János egyházközségi gondnok feltűzte a mellére az unitárius egyház címerét ábrázoló jelvényt. Az emléklap és ajándékkönyv átadása után Homoki Vivien köszöntötte szép virágcsokorral, e szavakkal fejezve be: Szeresd a templo-mot, s egyházközségünket, Jézusunkat kövesd, s imádd a jó Istent.
Kelemen Attila, a Magyarországi Unitárius Egyház Elnökségének tagja, zsinati tanácsos, a Heltai Kft. vezetője szívbemarkoló szavakkal emlékezett nagyapjára és avatta fel a gyülekezetben 1902, a megalakulás óta szolgált lelkészek és a ma is szolgáló lelkész emléktábláját.
A Bartók Béla emlékezést a helybeli lelkész Sík Sándor: Az andocsi Máriához című búcsú-versével nyitotta. Majd az egész gyülekezet énekelte Zoltáni Zsolt gitár- és énekművész ki-séretével az „Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek” kezdetű népdalt, és Balázsi László Bartók Béláról szóló előadása után az „Elindultam szép hazámból” kezdetű szép népdalt.
Templomi áhítattal hallgattuk meg a vésztői és szeghalmi énekesek népdalcsokrait, Túri Kriszta, Balogh Borbála és Rebeka szólóénekeit. Dr. Bodóné Takács Ilona, Simonné Bagdi Erzsébet és Czeglédi Edit Jobbágy Károly, Vitéz György és Simonyi Imre Bartók életét és műveit idéző verseket adtak elő. Zoltáni Zsolt gitárművész összeállítása is emelte az emlékezés színvonalát. Befejezésül Balázsi László Wass Albert: Dalol a honvágy / Szeretnék szántani című versét énekelte el a „Megkötöm lovamat”, legszebb virágénekünk dallamán, a gitárművész kiséretével.
A műsort Elekes Botond, a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnokának az emlék-tábla avató gondolatai követték, megköszönve az önkormányzatnak a támogatását és a kis gyülekezetnek szép, áldozatos munkáját. Várkonyi Imre, Füzesgyarmat város polgármester elismerő szavakkal szólt a lelkész munkájáról és a gyülekezet sikereiről. Lélekben megerősödve és megújulva megyek haza ebből a szép templomból − mondotta, aztán a főgondnokunkkal leleplezték a Bartók Béla emlékére készített márványtáblát. A helyi és a budapesti lelkészbibliai szavakkal megáldotta mind a Bartók Béla, mind pedig a lelkészek emléktábláját. A Nemzeti Imádság és a Székely Himnusz eléneklése előtt a zászlóanyák emlékszalagjait Varga Andrásné presbiterasszony és Balázsi Mária tiszteletesasszony kötötte fel a lovagok által meghajtott zászlókra. Az egész ünnepséget a helyi, városi Tv felvette és két alkalommal is műsorára tűzte, szintúgy a szeghalmi városi Tv is. Az ünneplés továbbfolytatódott egy hangulatos kisvendéglőben 90 személy megvendégelésével.
A búcsú azzal a bejelentéssel fejeződött be, miszerint október 22-én, vasárnap emléktáblát avatunk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseit és hőstetteit megörökítve. Akivel akkor nem találkozhatunk, attól a 2007. július utolsó vasárnapi viszontlátás reménységével köszöntünk el. Ismét megáldott az Isten egy szép ünneppel, legyen érte dicsőség és hála.