„Én csak kis fatornyú templom vagyok,
Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő,
A szellemóriások fénye rámragyog,
De szikra szunnyad bennem is: Erő.
S bár irigykedve holtig bámulom
A dómok súlyos, drága titkait,
Az én szívem is álmok temploma,
És Isten minden templomban lakik.” ( Reményik Sándor: Templomok )
Túrmezei Erzsébet, jeles protestáns vallásos költőnőnk úgy fogalmaz egyik versében, hogy a templom otthona, amelynek ajtaján belépve mindig hazaér. Mestersége műhelyének is nevezi Isten hajlékát, mely templommá formálja életünket, régi emberből új emberré tesz. Ilyen templomaink vannak itt e kis hazában unitárius egyházunk híveinek is. Ezek közül kettő, a pestszentlőrinci és a kocsordi ( az észak-keleti határszélen ) jeles ünnepet ültek június 4-én és május 27-én.
Az 1920. június 4-én aláírt, a nagyhatalmak által ránk erőszakolt és az utódállamok által kierőszakolt embertelen ország- és magyarságcsonkító trianoni diktátum után az elrabolt országrészekből sokan az Anyaországba menekültek és itt leltek otthonra. Vagonlakás, alkalmi munkák, munkanélküliség, szétszakadt családok, elveszített szülőföld, kirekesztés, megannyi ok a fájdalomra és kétségbeesésre. De a székelyudvarhelyi, az Anyaországban nem ismert költő, Tompa László megfogalmazta, hogy baj közt edződik a székely. És az unitárius székelyek ( többnyire székelyek, sok más jóérzésű ember támogatásával! ) minden fájdalmak enyhítésére felépítik erdélyi stílusban a pestszentlőrinci templomot, és 1936 júniusában fel is szentelik az egy Isten tiszteletére. Ez a templom ünnepelte építésének 7o. évfordulóját Pünkösd áldott ünnepén és a gyászos fájdalom-diktátum ( nem békediktátum, mert azóta sincs béke a lelkekben! ) 86. évfordulóján. A Szervét Mihály tér, 1. szám alatti templom a kerület ékessége, hiába építette körül a szocreál a szégyenteljes Kádár-Castro Havanna-telep nevet viselő etonkolosszusokkal. Az ünnepi istentiszteleten az évfordulós megemlékező igehirdetést Rázmány Csaba püspök tartotta, visszatekintő beszédet mondott, különös hangsúllyal a magyar nemzet tragédiáját kiemelve, Elekes Botond főgondnok. A gyülekezet szép ünnepi rendezvénye arról tanúskodik, hogy „ nem fajult el még a székely vér,/ minden cseppje drága gyöngyöt ér!”
A kocsordi gyülekezet és temploma egy másfajta hazatalálásról szól. Egy másik keresztény felekezet kiszakadt része döntött úgy, hogy unitárius felfogás szerint kívánja élni hitéletét. Az erdélyi születésű, a világon egyedüli magyar alapítású egyház hitelvei szerint szerveződő közösség 1938- ban építette fel e tájakon is, de az Anyaországban is szinte egyedülálló templomát. Kazettás mennyezetével / amit első lekésze Kereki Gábor festett! /, sajátos népi stílusával nagyon sok látogatót vonz, szinte minden székely jegyet hordoz magán. ( Dr. Kovács Lajos egykori erdélyi püspök fogalmazta meg, amit már minden székely tudott és vallott, hogy az unitárius vallás” székely vallás”! ) A templomot és a mellette lévő paplakot Dr. Szente László sepsiszentgyörgyi unitárius műépítész tervezte. Kereki Gábor mellett más lelkészek is beleépítették Erdélyből hozott lelkiségüket. Egy elnyert pályázat eredményeként megújult a templom, a paplak és környéke, változtatás nélkül. Az újjáavató istentiszteleten, május 27-én, amelyre kiszállt az Egyházi Képviselő Tanács jubiláló ülése is, megtelt a templom. Az ünnepi igehirdetést Rázmány Csaba püspök tartotta, az imádság Balázsi László püspükhelyettes-főjegyző ajkáról hangzott el. Emlékeztető és eszméltető beszédet tartott Elekes Botond főgondnok. A mátészalkai é0nekesek és helybeliek műsorszámai emelték az ünnep áhítatát.
E tavaszi és nyárelői ünnepeink is arról tanúskodnak, hogy mindenek ellenére „ vagyunk és akarunk lenni!”, mert nélkülünk a nemzet története is csonka, mint maga az Anyaország!
Balázsi László püspökhelyettes-egyházi főjegyző